Furák Péter
"Nem vagyok zeneszerző - mondja az Átutazók kofferei között, előadás után. - Én inkább azt mondom, ha megkérdezik, ki vagyok, mi vagyok, hogy zenész. A színházban a zeneszerzés számomra egy olyan munkafolyamat, ami más, mint a klasszikus értelemben vett zeneszerzés. Kapok egy instrukciót és valami elindul bennem. Egy érzés, amelyet meg tudok fogalmazni zenében"
(Szabó G. László írása,
Premier színházi magazin, 2013. nyár
Fotó: Szkárossy Zsuzsa)

Egyetlen ember volt a családunkban, akinek volt bármi köze a zenéhez. A nagyanyám. De neki is csak annyira, hogy tisztán énekelt. A mai napig abból élek. Rengeteget énekelt, én pedig megpróbáltam lepötyögni. Négy-öt éves lehettem. Ezen felbuzdulva írattak be a szüleim az orosházi zeneiskolába.

Az egyetem elvégzése után ezer helyen próbálkoztam. Az első színházi munkám a Vámpírok Bálja volt. Ehhez különösen kötődöm, hiszen itt csapott meg először a színház illata, és ekkor tudtam meg, hogy úton van a kislányunk, Jázmin.

Két évvel később már a Vígszínházban dolgoztam, ahol zongoristaként, zeneszerzőként, zenei vezetőként is nagy bizalmat érzek.

A színházi munkákon kívül dolgozom még különböző pop, illetve elektronikus produkciókban, tanítok, játszom klasszikus zenét is, ami ugyanúgy nagy szerelem. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi mindent csinálhatok az életemben.

Sok tehetséges emberrel volt szerencsém együtt dolgozni, akiktől rengeteget tanultam. És nagyon hálás vagyok a tanáraimnak is.